Város
Hírek, információk
Nevezetességek, látnivalók, vendéglátás
Önkörmányzat
Harangod
Képgaléria
Fórum
Vendéghönyv
 
'.$latogatok.'
'.$UVCS['count']; } ?>

Elhelyezkedés Várostörténelem Hírességek
Tények, adatok Nagykállói csoportok Nagykállói sport

HÍRESSÉGEK

A B D F G J K L NY P R S SZ T V

Ámos Imre festő
(Nagykálló, 1907 - Németország, 1944/45) 1927-től 1929-ig a budapesti műegyetemen, 1929-35-ben a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert. 1935-ben feleségével, Anna Margittal együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) választotta tagjává. Ettől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott. 1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a keleti harctéren. 1944 nyarán Németországba hurcolták, feltehetően szászországi táborban pusztult el. Emlékkiállítása volt 1958-ban a Magyar Nemzeti Galériában, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol, Álom a medvetáncoltatóról stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat, Menekülő, Háború stb.).

Benedek Sándor jogász, pénzügyi jogi író, államtitkár
(Nagykálló, 1854. szept. 14. - Bp., 1936. máj. 14.) 1877-től pénzügyigazgatósági, majd 1883-tól pénzügymin.-i szolgálatot teljesített, 1896-ban közigazgatási bíró, majd 1914-től 1933-ig a közigazgatási bíróság másodelnöke. Közben 1913-ban ogy.-i képviselő és közoktatásügyi államtitkár. 1927-ben a felsőház tagja lett.

Berend Margit író
(Nagykálló, 1875. - ?) Iskoláit Nagykállóban végezte, s 1893-ban férjhez ment Ruzsnyói Pálhoz, ennek révén Nyíregyházára került. Főként ifjúsági elbeszéléseket írt, amelyek az Én Újságomban és a Magyar Szalonban jelentek meg.

Berend Miklós gyermekorvos
(Nagykálló, 1870. jún. 18. - Bp., 1919. jún. 24.) Bp.-en végezte orvosi tanulmányait. 1891-ben avatták orvosdoktorrá, majd Scheuthauer professzor kórbonctani intézetében gyakornok volt. 1893-ban a Stefánia-gyermekkórházba került, onnan tanársegédként az egy.-re. 1896-ban tanulmányutat tett Berlinben, Lipcsében és Prágában, valamint Párizsban. 1903-ban gyermekgyógyászatból magántanári képesítést nyert, 1908-ban pedig a Fehérkereszt Gyermekkórház főorvosa lett. Elsősorban az újszülöttek és csecsemők kórtanával foglalkozott. - F. m. A gyermekgyógyászat compendiuma (Preisich Kornéllal; Bp., 1899; A csecsemők és újszülöttek betegségei és therapiája (Bp., 1906); Német és magyar anya- és csecsemővédelmi intézmények a háború előtt és azóta (Bp., 1916)

Dávid András szobrász
(Nagykálló, 1883. szept. 3. - 1918) Budapesten, külföldön tanult, majd Amerikába ment. New-Yorkban telepedett le és plaketteket készített. Az egyik brooklyni templomot az ő szobrai díszítik. 1911-ben hazatért Magyarországra, először Debrecenben majd Szegeden dolgozott. Ádám és Éva című szobra londoni magántulajdonban van.

Fazekas György táblabíró
(Nagykálló, ? - ?) Debrecenben tanult, majd külföldi akadémiákon. 1801-ben apja mellett segédlelkész Nagykállóban. Itt később mint lelkész, új leányiskolát szervezett és új fiúiskolát építtet. A gimnáziumi oktatást nagy gonddal irányította. A megye táblabírája lett.

Fekete Ignác újságíró
(Nagykálló, 1858. okt. 18. - Bp., 1937. márc. 7.) Jogi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. 1886-ban ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. Már 1880-tól a Gazdasági Mérnök segédszerk.-je, 1882-től a kormánypárti Ellenőr munkatársa, 1883-tól a Nemzet segédszerk.-je. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének hosszú ideig titkára, majd alelnöke. - F. m. Szabadalmi jogunk reformja (Bp., 1884); A szabadkőművesség története (Bp., 1891).

Ferenczy János hírlapíró
(Nagykálló, 1856. dec. 11. - ?) Iskoláit Debrecenben, Nagykárolyban és Szatmáron végezte. Joghallgató volt, majd honvédtiszti vizsgát tett a Ludovikán. Humoros írásai a Szamos c. lapban jelentek meg. 1883-tól vidéki levelezője a Pesti Hírlapnak. Munkája: Rekettye Filep városatya csevegései a tekintetes közgyűlésről.

Fésüs Menyhért orvos
(Nagykálló, 1802. - Nagybánya, 1874.) Orvosi diplomájának megszerzése után 1830-ban Nagybányán telepedett le, itt városi tanácsos, majd polgármester lett. Több írása megjelent az Archeológia Értesítőben.

Görömbei Péter lelkész, egyházi író
(Bercel, 1845. dec. 31. - Nagykálló) Sárospatakon tanult, 1869-ben segédlelkész lett Nagykállóban, majd Szakolyba került. Később Eperjeskén, 1876-tól pedig Nagykállóban lelkész. 1879-től egyházmegyei levéltárnok; cikkei a korabeli vidéki lapokban jelentek meg. - F. m. A nagykállói ev. ref. egyház története (1882).

Guttenberg Pál tanár és író
(Nagykálló, 1860. szept. 15. - ? ) Filozófiai tanulmányainak befejezése után Skandináviában és Angliában tanulmányozta a technikai nevelés problémáit. Hazatérte után sokat tett a kézimunkatanítás isk.-i meghonosításáért. Szlöjd-tanfolyamain több ezer tanító nyert kiképzést. 1895-től 80-at meghaladó tanítótanfolyamot tartott, ahol 4000-nél több tanítót képzett ki kézimunka- és gazdasági gyakorlatokban. Behatóan foglalkozott a University Extension és a parasztegyetemek kérdésével. - F. m. Dán parasztegyetemek (Bp., 1895); Iskolai képek a jövő századból (Bp., 1895); Jelentés a Kézimunkára Nevelés Országos Egyesület hat évi működéséről (Bp., 1902).

Jósa Péter királyi biztos
(Nagykálló, 1804. - Napkor, 1874.) Iskoláit Debrecenben és Egerben végezte. A konzervatív párt vezérszónoka volt Bihar vármegyében, s 1846-ban a királyi tábla elnöke lett. 1848-49-ben elvonult a közélettől, és a szabadságharc leverése után királyi biztos, majd főispán lett. Seneca műveit fordította magyarra, ezek kéziratban fiára, Jósa István megyei főorvosra maradtak.

Jósika Miklós honvédszázados, költő
(Nagykálló, 1824. aug. 23. - Kolozsvár 1888. júl. 24.) Jósika Miklós regényíró és Kállay Erzsébet fia. Gyermekkorát anyja napkori birtokán töltötte. 1848-49-ben huszárszázados volt Erdélyben, Bem csapatában harcolt. A szabadságharc bukása után rokonainál rejtőzött. Az 50-es években visszakapja apja elkobzott vagyonát. Emigrációban élő apjához gyöngéd viszony fűzte. Költeményei különböző folyóiratokban jelentek meg.

Kain Albert vasútépítő mérnök
(Nagykálló, 1858. dec. 16. - Bp., 1909. dec. 16.) Műegy.-i tanulmányainak elvégzése után az államvasutak szolgálatába lépett. Tevékenységét a századforduló körüli időben fejtette ki a buda-újszőnyi vonal nyomjelzésénél, a máramarosi vasút, a Csíkszereda-országhatár vonal és a Balaton-vasút tervezése és építése körül.

Kállay Albert főispán
(Kállósemjén, 1843. márc. 22. - Szeged, 1922. júl. 31.) Jogi tanulmányait Pesten végezte. 1867-től Szabolcs vm. tb. aljegyzője; 1870-től a belügymin.-ban működött. Az 1879-i szegedi árvizet követően a helyreállítási és újjáépítési munkálatokkal kapcsolatban Tisza Lajos kir. biztos mellé rendelték. A kir. biztosság 1883 végi megszüntetését követően 1884-1905 között Szeged, közben egyúttal 1886-tól 1896-ig Hódmezővásárhely, valamint 1887-től 1893-ig Szabadka főispánja is volt. 1893-ban a király a főrendiház élethossziglani tagjiává nevezte ki. A Szabadelvű Párt tagjaként Tisza Kálmán, majd utóbb Tisza István politikájának híve. Jelentős szerepe volt Szeged újjáépítésében, az újszegedi liget fásításában.

Korányi Frigyes belgyógyász, egyetemi tanár
(Nagykálló, 1828. dec. 10. - Bp., 1913. máj. 19.) Az MTA l. tagja (1884), a m. orvostudomány egyik megalapítója. ~ Frigyes pénzügyminiszter és ~ Sándor orvos apja. Még orvostanhallgatóként részt vett a szabadságharcban mint alorvos, majd h. főorvos. A szabadságharc után egy évig a bécsi sebészeti klinikán képezte magát, 1851-ben avatták orvos- és sebészdoktorrá. 1851-52-ben műtősnövendék Bécsben, de a szabadságharcban való részvétele miatt innen is, Pestről is száműzték Nagykállóra, ott 1852-től orvos, 1861-ben Szabolcs vm. főorvosa. 1864-ben Pesten előbb a tífusz-fiókkórház, 1865-tőt a Rókus Kórház idegbetegosztályának vezetője. 1864-ben a pesti egy.-en magántanárrá képesítették az idegkórtanból. 1866-ban kinevezték a belgyógyászat tanárává a sebészeti tanfolyamon, majd miután megszervezte az I. belklinikát, 1908-ig, nyugalomba vonulásáig mint ennek ig.-ja és tanára működött. 1886-87-ben az egy. rektora, 1891-ben a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. ~ a Balassa János és Markusovszky Lajos köré tömörült haladó orvostársaság aktív tagja. Részt vett az egészségügyi reformintézkedések szorgalmazásában, kidolgozásában. Elgondolásai szerint épült a belső klinikai telepen a belklinika, amelyen bevezette a laboratóriumi kutatást, a vegyi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokat. Előadásaiban, szakirodalmi tevékenységében a leghaladóbb, legkorszerűbb tudományos nézeteket érvényesítette. Indítványára létesítették a gyakornoki intézményt. Több külföldi kézikönyv összeállításánál kérték fel szerzőnek. Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak (~-háromszög mellhártya-izzadmánynál, gerincoszlop-kopogtatás). Elsők között foglalkozott a relatív szívbillentyűelégtelenséggel. Előadásaiban rámutatott az egyes betegségek és a társadalmi viszonyok kapcsolatára. - Hosszú időn át elnöke volt az Orsz. Közegészségügyi Tanácsnak, tagja az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak. Kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem, amely a budakeszi tbc-szanatórium, majd az első fővárosi tüdőbeteggondozó létesítéséhez vezetett. Fontos feladatnak tartotta a kórházfejlesztést. Szorgalmazta a gyógyfürdők fejlesztését. Több mint 150 tudományos közleménye jelent meg. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete emlékezetére 1955-ben K. F.-emlékérmet alapított. Évenként osztják ki olyan orvosoknak, akik a tbc elleni küzdelem terén kimagasló eredményeket értek el.

Lőrinczy György író lapszerkesztő
(Nagykálló, 1860. dec. 26. - Bp., 1941. jan. 28.) A jogot a bp.-i egy.-en végezte. 1895 - 99-ben a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület titkára volt Nyitrán. 1885-ben és 1891 - 93-ban a Gömör-Kishont c. hetilap, 1911-től a Kisdednevelés c. pedagógiai szaklap szerk.-je. 1899-től 1924-ig, nyugalomba vonulásáig tanfelügyelő. 1908-tól a Petőfi Társ., 1924-ben a Kisfaludy Társ. tagja. Számos verskötete, regénye, novelláskötete és ifjúsági munkája jelent meg. - F. m. Nefelejts (versek, Bp., 1888); A bujdosók (Bp., 1902); Az üveglap (Bp., 1922); Ketyegő Mátyás (r., Bp., 1929)

Nyírkállai Tamás 15. századi kancelláriai jegyző
1427 - 30 között a bécsi egy.-en tanult, ott baccalaureusi címet szerzett, s valószínűleg Mátyás kir. kancelláriájában működött. Régebben neki tulajdonították Magyi János formuláskönyvét, melyben több verse maradt fenn..

Prépostváry Bálint törökverő vitéz, végvári főtiszt
(? , 1540 körül - Kassa, 1597. ápr. 10.) Előbb Szatmár, majd Kálló várában a lovasság kapitánya. 1577-ben Szikszónál nagy győzelmet aratott a portyázó törökökön. 1578-ban mezei főkapitány a kassai generális mellett. 1591-ben egri főkapitány. A tizenöt éves török háborúban, 1593-ban visszafoglalta Kékkőt, Füleket, Ajnácskőt, Somoskőt és Hollókőt. 1595-ben az udvari haditanács tagja.

Rajó Sándor László villamosmérnök
(Nagykálló, 1922. júl. 13. - Bp., 1956. aug. 3.) A bp.-i műszaki egy.-en kapta oklevelét. Muttnyánszky Ádám tanársegédje volt. 1947-ben a Standard-gyárhoz szerződött: Telefontechnikai, átviteltechnikai problémákkal foglalkozott és a Műszaki Főisk.-n távírótechnikát adott elő. 1951-ben a Rádiófelszerelések Gyára laboratóriumának volt a vezetője. 1952-től a Műszeripari Kutató Intézet tudományos munkatársaként a híradástechnika elméleti fejlesztésén dolgozott. Tankönyvet s számos szakcikket írt.

Ratkó József költő
(Bp., 1936. aug. 9. - Nagykálló, 1989. szept. 13.) József Attila-díjas (1969), Szabó Lőrinc-díjas (1971), SZOT-díjas (1975), Váci Mihály-díjas (1979), Szép Ernő-díjas (1985). Iskoláit Pesterzsébeten kezdte, majd vidéken lelencgyerekként folytatta. Élt Vámosmikolán, Sándorfalván, Budaörsön, Miskolcon, Parasznyán, Erdőbényén, Hajdúhadházán, Tiszadobon, Nyíregyházán. Dolgozott állami gazdaságban, borpincészetben, segédmunkás volt az Építéstudományi Intézetben. Hallgatója volt a szegedi tudományegy.-nek, m.- olasz szakon tanult. 1955-től közölték verseit a folyóiratok (Alföld, Új Írás, Napjaink, Tiszatáj, Élet és Irod., Kortárs, Szabolcs Szatmár Népe). Első verseskötete, Félelem nélkül, önéletrajzával 1966-ban jelent meg. Nyíregyházán újságíróként dolgozott, majd a nagykállói Krúdy Gyula Járási Könyvtár ig.-ja volt. Az ének megmarad (Hetek) versantológia költői közösségéhez tartozott. Színpadi művét, verses drámáját, Segítsd a királyt, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mutatta be (1985). - M. Fegyvertelenül (versek, Bp., 1968); Egy kenyéren (versek, Bp., 1970); Törvénytelen halottaim (versek, Bp., 1975); Gyerekholmi (gyermekversek, Keresztes Dórával, Bp., 1980); Félkenyér csillag (vál. versek, Bp., 1984); Segítsd a királyt! (dráma, Nyíregyháza, 1985); A kő alól (versek, Bíró Zoltán előszavával, Görömbei András interjújával, Bp., 1987). - Irod. R. J. művei és a róla szóló irodalom (összeáll. Dobó Istvánné és Ficsovszky Ilona, Takács Péter előszavával, Nagykálló, 1975); Kiss Ferenc: Életérdekű halottsiratók (Fölrepülni rajban, Bp., 1984); Ablonczy László: Segítsd a királyt! István drámák és R. J. műve (Tiszatáj, 1985. 4. sz.); Olasz Sándor: Az ének megmarad, R. J. portréjához (Népszava, 1985. febr. 23.); Görömbei András: Mélyből jött költészet (G. A.: "Ki viszi át. ", Bp., 1986); Bíró Zoltán: Sors és szerep. Arcképvázlat az ötvenéves R. J. költészetéhez (Napjaink, 1986. 8. sz.); Ágh István: Koporsófelirat: R. J. élt 53 évet (Kortárs, 1989. 12. sz.); Ilia Mihály. R. J. (Tiszatáj, 1989. 11. sz.); Kabdebó Lóránt: Költészetté vált sors. R. J. (Új Írás, 1989. 1 1. sz.); Nagy Gáspár: In memoriam R. J. (Hitel, 1989. 20. sz.); Vasi Géza: Hajnal és halál igézete. R. J. halálon túli életéhez (Napjaink, 1989. 12. sz.); Buda Ferenc: R. J. élt 53 évet (Forrás, 1989. 12. sz.); Laczkó András: R. J. lírájának rétegei (Dunatáj, 1990. 1. sz.). -Szi. G. Nagy Ilián: Árvaság ugyanaz marad (vers, Alföld, 1987. 11. sz.); Vincze Rezső: R. J. halála (vers, Palócföld, 1990. 2. sz.); Magyar József Koszorútöredék. R. J.-nek (vers, Hitel, 1989. 22. sz.); Szentmihályi Szabó Péter: In memoriam R. J., Serfőző Simon: Búcsúvers (versek, Élet és Irod., 1989. 39. sz.).

Rákóczi Lajos generális kállai kapitány
(? , 1570 - ? , 1612. febr.) Kora ifjúságától fogva katona, részt vett a 15 éves török háború harcaiban. 1600 - 03-ban Basta György parancsnoksága alatt harcolt Erdélyben. 1604 - 05-ben lippai kapitány. 1605 elején csatlakozott Bocskai Istvánhoz, aki 1606 elején a mezei hadak generálisává és kállói kapitánnyá nevezte ki. Ugyanebben az évben felajánlkozott a császári udvarnak, 1607-ben a császártól bárói rangot kapott, 1610-ben a hajdúk főkapitánya. 1611-ben részt vett Forgách Zsigmond erdélyi hadjáratában.

Rózsahelyi Aladár higiénikus, egyetemi tanár
(Nagykálló, 1855. aug. 4. - Kolozsvár, 1896. jan. 27.) Orvosi oklevelét a bp.-i egy.-en szerezte 1878-ban. 1877-től tanársegéd a bp.-i közegészségtani intézetben. 1878-ban Oroszo.-ban a pestisjárvány tanulmányozásában vett részt. 1881-ben egy.-i magántanár az ipari és gyári egészségtanból, 1883-tól a közegészségtan ny. r. tanára Kolozsvárott. Járványügyi és településegészségügyi tanulmányok mellett iparegészségügyi kutatásokat folytatott a sőrített levegőben végzett munkával, továbbá a nyomdaiparral kapcsolatban. - F. m. A baktériumokról (Bp., 1887).

Simonyi József huszár-ezredes, óbester
(Nagykálló, 1777. febr. 18. - Arad, 1837. okt.) Apja mészárosmester. Önként állt katonának s olyan vitézül harcolt, hogy mint huszár főhadnagy 1802-ben elnyerte a Mária Terézia-rendet s ezzel 1806-ban az osztrák, 1815-ben a m. bárói rangot. Később ezredességig vitte. Részt vett többek között a wagrami és a lipcsei csatában. 1828-ban felfüggesztették az ezredparancsnokságtól. Négy évig vizsgálat folyt ellene. Az 1832. ápr. 23-án hozott ítélet megfosztotta rangjától s több évi várfogságot szabott rá. Fél év múlva börtönében meghalt. Elitéltetésének oka nincs tisztázva.

Szilágyi István tanár, író, nyelvész
(Nagykálló, 1819. jan. 6. - Máramarossziget, 1897. ápr. 12.) Az MTA l. tagja (1846). A bölcsészeti, jogi és teológiai tanfolyamokat Debrecenben végezte, ahol Arany János tanulótársa volt. 1842-ben a nagyszalontai gimn. ig.-ja, ott Arany János pályakezdésére volt ösztönző hatással. 1845-től 1896-ig a máramarosszigeti giam.-nál működött, 1840-ben és 1841-ben a Kisfaludy Társ. pályadíját nyerte el Árpád c. költeményével és a Csák és a királyleány c. elbeszélésével, 1843-ban az MTA a Szókötéstan szabályai c. nyelvészeti munkáját jutalmazta. Egyháztörténeti és helytörténeti, azonkívül pedagógiai munkákat írt. - F. m. Keresztyén egyháztörténet (Máramarossziget, 1860); A gimnáziumi oktatásügy története a magyarországi helvét hitvallásuaknál (Sárospatak, 1861); Adalékok a Magy. Tud. Akadémia megalapítása történetéhez (Vaszary Kolossal és Révész Imrével, Bp., 1877); A római irodalomtörténet rövid vázlata (Máramarossziget, 1891).

Turi Sándor tanító, folklorista
(Nagykálló, 1891. jún. 12. - ?) Apja Orosról került Nagykállóba, napszámos volt egy fakereskedésben. Édesanyja írni sem tudott, s nyolc gyermeket nevelt fel. Ő maga a pataki tanítóképzőben tanult, 1910-ben kezdte el Paszabon a tanítást. Éveken keresztül gyűjtötte a nép meséit, nótáit, kézimunka-mintáit. Ő volt a falu orvosa is. Hosszú ideig be-bejárt a nyíregyházi kórházba, hogy ellesse a betegápolást. Sokszor hívták a falu asszonyaihoz, hogy szüléseknél segédkezzen. Az 1936-ban Sárospatakon szervezett népfőiskolának egyik alapító tagja volt. Leánya, Turi Margit, a paszabi szőttes kézimunka megteremtője és szervezője lett. T. S. a II. világháború idején sebesülteket operált, gyógyított. Statisztikát készített Paszab egészségügyi helyzetéről.

Vidor Zsigmond orvos, kórházi főorvos
(Nagykálló, 1835. okt. 7. - Bp., 1908. márc. 1.) Egy.-i tanulmányait Pesten végezte. 1859-től Hirschler Ignác mellett segédorvos. 1860-ban kapta meg orvosdoktori oklevelét. 1861-ben Bécsbe ment, ahol Jäger tanár mellett gyakornok. 1862-től Pesten mint önálló szemorvos működött 1902-ig. 1868-ban megválasztották a Pesti Szegény Gyermek Kórház, 1871-ben az Izraelita Kórház szemészeti osztálya főorvosává. Tevékenyen részt vett az Orvosi Hetilap Szemészet c. melléklete szerkesztésében. Mint ophthalmológus nagyarányú tudományos munkát fejtett ki, tanulmányait az Orvosi Hetilapban jelentette meg. Lefordította Stellwag (Carioni) Károly Gyakorlati szemészet c. tankönyvét (Pest, 1868). - F. m. Rückblick auf die im Pester Kinderspitale vom 1. Jänner 1869 bis 31 Deczember 1871. behandelten Augenkrankheiten (Bp., 1883).

Vígh Bertalan gépészmérnök
(Nagykálló, 1887. máj. 24. - Bp., 1959. ápr. 16.) Oklevelét 1911-ben a bp.-i műegy.-en nyerte, 1918-tól a bp.-i állami felsőiparisk., majd a mechanikai és elektromosipari szakisk. tanára. 1924-től, 1949-ben történt nyugalomba vonulásáig az utóbbi isk.-nak ig -ja. Nyugdíjazása után haláláig a bp.-i műszaki egy. megbízott előadója volt, emellett elektroipari szaktanfolyamokat vezetett. Nevéhez fűződik a bp.-i Tavaszmező utcai első m. villamosipari szakisk., ill. a közép- és felsőfokú villamosipari szakoktatás megszervezése. 1927-ben először létesített munkások részére a nappalival azonos képesítést nyújtó esti villamosipari tagozatot. Szakirodalmi munkássága is jelentős; könyvei számos kiadásban jelentek meg. - F. m. A villamosság alaptörvényei (Bp. 1921); Villamossági alapfogalmak (Bp., 1939); Erősáramú villamos szerelés (Gárdonyi Jenővel, Bp., 1952).

home l lap tetejére

 
© nagykallo.net team Impresszum | Szerzői jogok Utolsó módosítás: